Adrenalin — Az azonnali ébresztő vegyület
Az „ó, ne” hormon, amelytől a szíved ver, az agyad sprintel — gyakran pont akkor, amikor nyugalmat szeretnél.
Az adrenalin (epinefrin) gyorsan ható hormon és neurotranszmitter, amely stresszhelyzetben szabadul fel. Ha az agy fenyegetést érzékel — legyen az valós vagy csak egy szorongó gondolat —, idegi jelek érik a mellékveséket, amelyek adrenalint zúdítanak a keringésbe. A pulzus felmegy, a légzés felgyorsul, az izmok megfeszülnek, a pupilla kitágul, a véráramlás a „harcolj vagy menekülj” rendszerek felé tolódik.
Ez tökéletes, ha vészfékezni kell, elugrani egy bicikli elől, vagy hirtelen prezentációt tartani. De pontosan az ellenkezője annak, ami 1:00-kor az ágyban segítene. Az adrenalin munkaköri leírása az ébrentartás és a készenlét, ami közvetlenül ütközik azzal a lassú, paraszimpatikus, „lecsendesedő” fiziológiával, amelyben az alvás elindulna.
Adrenalinlöketet adhatnak nyilvánvaló ingerek — veszekedés, határidő, rossz hír —, de belső hurkok is: a „mi lesz, ha nem alszom” típusú agyalás, jelenetek újrajátszása, doomscroll. Az agyad nem tesz nagy különbséget egy tigris és egy katasztrófa-forgatókönyv között; ha fenyegetőnek érződik, a test reagál.
Az adrenalint nem lehet kikapcsolni, de befolyásolni lehet, milyen gyakran és meddig ömlik. Nyugtató rutinok, kilégzést hosszabbító légzés, a túlzottan felpörgető tartalmak kerülése lefekvés előtt, és a háttérszorongás kezelése (terápia, CBT-I, szükség esetén gyógyszer) mind azt jelzik a rendszernek, hogy éjjel nincs szükség teli hangerőre.
Miért számít?
Ha érted az adrenalint, a „testem elárul éjjel” történet átfordul arra, hogy „a riasztórendszerem túlreagál” — valamire, amivel lehet dolgozni, nem csak elszenvedni.
Zárómondat
Az adrenalin zseniálisan tart életben; lefekvéskor a feladat inkább az, hogy szelíden bizonyítsd neki: az elkövetkező pár órában a túléléshez nem kell teljes készültség.