ASPS — Előrehozott alvásfázis szindróma
Amikor a tested szerint 19:30-kor lassan záróra van — és 3:30-kor már simán reggel.
Az ASPS (Advanced Sleep Phase Syndrome, előrehozott alvásfázis szindróma) a cirkadián ritmus tükörképe a DSPS-nek: itt a biológiai éjszaka indul és ér véget túl korán. Esténként hamar álmosodsz el, hajnalban pedig magadtól, ébresztő nélkül ébredsz — gyakran órákkal azelőtt, hogy szeretnél.
Az ASPS gyakoribb idősebb felnőtteknél, és részben genetikailag meghatározott. A modern életben ez azt jelentheti, hogy társas eseményeknél ásítozol, vacsoránál elnehezülsz, majd hajnali 3–4 körül teljesen ébren fekszel, miközben a világ alszik. Ha ilyenkor „át akarod tolni” az álmos periódust, gyakran kapsz egy második éberség-hullámot, de az alvásod töredezetté válhat.
A kezelés célja az óra finom hátratolása: kora esti erősebb fény (különösen, ha természetes), a túl korai lefekvés kerülése, és a kora hajnali erős fény csökkentése. Néha az is működő stratégia, ha részben alkalmazkodsz az előrébb hozott ritmushoz: korábbi vacsorák, korábban időzített fontos feladatok, és több reggeli fény.
Miért számít?
Az ASPS megnevezése segít, hogy az „öreges vagyok, mert korán kelek” szégyen-narratíva helyett azt lásd: a rendszer máshogy van kalibrálva — és ezen lehet hangolni.
Zárómondat
Ha a tested imádja a napfelkeltét, nem kell éjjeli bagollyá válni — elég, ha úgy alakítod a ritmusod, hogy ne hátrány, hanem erőforrás legyen, hogy a biológiai órád előrébb jár.