Butirát — A vastagbélsejtek kedvenc üzemanyaga

A butirát egy rövid láncú zsírsav, amely akkor keletkezik, amikor bizonyos bélbaktériumok fermentálnak rostot és rezisztens keményítőt a vastagbélben. A vastagbélhám sejtjei — a colonociták — odavannak érte: elsődleges üzemanyagként használják, és ha elegendőt kapnak, vastag, jól szervezett bélfalat tartanak fenn, amely inkább nyugodt, szelektív határ, mint ingatag kerítés.

A butirát nem csak energiát ad, hanem jelzőmolekula is. Képes szorosabbra húzni a bélhámsejtek közötti kapcsolóelemeket, így csökkentve a nem kívánt „áteresztést”, és a génexpressziót is befolyásolja gyulladással és sejtnövekedéssel kapcsolatos útvonalakon. Állat- és humán vizsgálatokban a magasabb butirát‑szint jobb bélbarrierrel, alacsonyabb gyulladással és kisebb vastagbélrák-kockázattal társul — nem varázspajzsként, hanem egy egészségesebb ökoszisztéma részeként.

Kik készítik a butirátot? Sztárjátékosok például a Faecalibacterium prausnitzii és a Roseburia fajok. Akkor érzik jól magukat, ha etetik őket; ha eltűnnek a változatos növényi ételek és a rezisztens keményítőforrások, a populációjuk is visszaesik. Ezért nem csak a saját tápanyagaid miatt számít a rost, hanem azért is, mert nélküle a mikrobáid sem tudnak neked dolgozni.

Butirátot kapszula formájában is lehet venni, de a lenyelt molekula nem ugyanaz, mint amikor a saját mikrobáid főzik helyben, ott, ahol szükség van rá. A legtöbb ember számára a bab, lencse, zab, lehűtött burgonya, teljes értékű gabonák és sokféle növény következetes fogyasztása a legegyszerűbb módja, hogy finoman megemelje a butirát-termelést — mindenféle különleges címke nélkül.

Miért számít?

A butirát az egyik legkézzelfoghatóbb kémiai kapcsolat a tányérod és a vastagbél-egészség között — emlékeztető arra, hogy a mikrobáid nem csak emésztenek, hanem helyben „gyógyszereket” gyártanak.

Zárómondat

Minden rostos, nem túl szexi falat lehetőség a butirátra — egy szerelmeslevél, amit a vastagbeled sejtjei soronként elolvasnak.