DSPS — Késleltetett alvásfázis szindróma
Amikor a tested szerint éjfélkor még délután van, és a 7:00-ás ébresztő minden nap mini jetlagnek érződik.
A DSPS (Delayed Sleep Phase Syndrome, késleltetett alvásfázis szindróma) olyan cirkadián ritmus-zavar, ahol a Process C órája későbbre van állítva, mint a társadalmi menetrend. Nem arról van szó, hogy „nem vagy elég fegyelmezett” korábban lefeküdni — egyszerűen még nincs biológiai éjszaka.
DSPS-nél a melatonin később indul, a kortizol később esik vissza, az éberségcsúcs pedig késő estére tolódik. Ez a minta tinédzsereknél gyakori, de felnőttként is fennmaradhat — és modern életstílus (képernyők, késő esti munka, rugalmas határidők) simán ráerősít.
Ha DSPS-sel próbálsz „normális” 23:00-s lefekvést erőltetni, a tested úgy érzi, mintha valaki délután 5-kor küldene aludni. Persze, hogy forgolódsz. Reggel viszont a 7:00-ás ébresztő olyan, mintha hajnali 3-kor rángatnának ki az ágyból — ez krónikus alváshiányhoz, kognitív ködösséghez, hangulati ingadozásokhoz vezethet.
A kezelések célja az óra lassú előretolása: korai, erős, természetes fény reggel; a lefekvés fokozatos előrébb hozása; esti erős fények, képernyők, késői koffein és intenzív edzés visszafogása; adott esetben időzített melatonin. A kulcs a konzisztencia, nem a heroikus egyéjszakás „újrabeállítás”.
Miért számít?
A DSPS diagnózis megmutatja, hogy a „lusta éjjeli bagoly” narratíva helyett arról van szó: az órád csúszott el — és vannak konkrét eszközök, amelyekkel vissza lehet húzni.
Zárómondat
Ha a tested kedvenc ideje az éjszakai műszak, nem te vagy hibás — de érdemes szövetséget kötni a saját biológiai óráddal, mielőtt végleg rád írja, hogy „éjszakai műszak only”.