Ghrelin — A gyomor „éhes vagyok” jele
Az a hormon, amely étkezés előtt felkúszik, a hűtő felé tol, és diétázáskor különösen drámai hangon szól.
A ghrelin főként a gyomor által termelt hormon. Szintje böjt alatt és az étkezés várható időpontja előtt emelkedik, majd evés után csökken. A véráramon keresztül eljut a hipotalamuszba és más agyi területekre, bekapcsolva az éhség-neuronokat és vonzóbbá téve az ételjeleket.
Úgy gondolhatsz rá, mint a test „menj és szerezz ételt” SMS‑ére. Nem foglalkozik makrókkal vagy erkölccsel; csak azt jelzi, hogy a gyomor üres, és egy ideje nem érkezett energia. Magas ghrelinszintnél nemcsak az étvágy nő, hanem a magas jutalmazó értékű ételek (cukor‑zsír kombók) is különösen csábítónak tűnnek a mezolimbikus jutalmazó rendszerben.
Kalóriamegvonáskor a ghrelin a védekező rendszer részeként emelkedik. Minél tovább, minél agresszívebben diétázol, annál inkább értelmezi ezt a szervezet potenciális éhezésként, és annál hangosabb lesz a ghrelin — ezért végződik sok extrém megszorítás túlevésben.
A GLP‑1‑terápiák és a strukturált étkezés nem törlik el a ghrelint, de mérsékelhetik csúcsait, és segíthetnek, hogy az agy jobban különbséget tegyen „ennék valamit” és „életbevágóan éhes vagyok” között. A stabil étkezések, elegendő fehérje és az alvás szelídítik a ghrelint; a kapkodó nassolás, kaotikus napirend és krónikus alváshiány felerősíti.
Miért számít?
Ha ismered a ghrelint, természetesebbé válik, miért érzed magad éhesebbnek diéta vagy kialvatlanság mellett — és könnyebb olyan fogyási stratégiát tervezni, amely nem húzza meg a test vészcsengőit.
Zárómondat
A ghrelin nem „gyengeség”; a gyomor telefonál az agynak egy egyszerű kéréssel — a kérdés az, mikor van valóban itt az ideje felvenni ezt a hívást.