Glükoneogenezis — Cukorgyártás házon belül
Amikor a májad akkor is gyárt glükózt, amikor semmit nem ettél — vagy épp az a gond, hogy túl sokat.
A glükoneogenezis szó szerint „új glükóz készítést” jelent. Ez az a folyamat, amikor a máj és részben a vese nem szénhidrát‑eredetű alapanyagokból is képes glükózt gyártani: aminosavakból, laktátból, glicerinből. Kicsit olyan, mintha a tested a kamrában kutatna maradékok után, hogy egy újabb adag cukrot főzzön belőlük.
Éhezéskor ez életmentő. Az agy és a vörösvértestek glükózfüggők, így amikor órák vagy napok óta nem ettél, a glükoneogenezis tartja őket életben. A glukagon és a kortizol ilyenkor a májra szólt: „Konyha ON, jöhet az in‑house cukorgyártás.”
Inzulinrezisztenciában és 2‑es típusú diabéteszben viszont ez a konyha sokszor akkor sem áll le, amikor már tele vagy. Az inzulin normál esetben fékezi a glükoneogenezist; amikor a máj nem hallgat rá, étkezés után is folytatja a cukorkibocsátást. Így a vérben nem csak az elfogyasztott szénhidrát jelenik meg, hanem a „házi gyártás” is — ez tolja fel makacsul a reggeli éhomi vércukrot.
A glükoneogenezis tehát nem jó vagy rossz — konteó kérdése. A gond akkor van, ha a máj nem kap elég „Stop” jelzést: kevés alvás, krónikus stressz, zsírmáj, tartós kalóriatöbblet mind olyan környezetet teremt, ahol a cukorgyár túlórázik. Mozgás, jobb alvás és az inzulinjelzés helyreállítása viszont finoman lehúzza a rolót, amikor már nincs szükség extra glükózra.
Miért számít?
A glükoneogenezis megmutatja, miért lehet magas a vércukrod akkor is, ha „alig eszel”. Nem mindig a tányérod, sokszor a belső cukorgyár tempója a gond — és ezen az inzulinritmus javításával lehet a legtöbbet fogni.
Zárómondat
Az, hogy tudsz házon belül cukrot gyártani, túlélésre tervezett előny — csak ma már néha elfelejted lekapcsolni a gépsort.