Leptin — A zsírszövet jóllakottságjele
Az a hormon, amelynek az a dolga, hogy szóljon az agynak: „tele vannak a raktárak, nyugodtan engedd el kicsit az étvágyat.”
A leptin egy hormon, amelyet a zsírszövet termel, nagyjából arányosan az energiaraktárak méretével. Több zsír → több leptin a vérben. Egészséges rendszerben a leptin eljut a hipotalamuszba, és kvázi jelentést tesz: „a készletek magasak, nyugodtan csökkentheted az étvágyat és növelheted az energiafelhasználást.”
Ha a leptin jól működik, hosszú távú jóllakottságmérőként viselkedik. Ha a zsírraktárak csökkennek (hosszan tartó diéta után), a leptinszint esik, az agy ezt „éhezésveszélyként” értelmezi, és felerősíti az éhséget, miközben csendben visszaveszi az anyagcserét. Ez az egyik mechanizmus a fogyás utáni visszahízás mögött: a hormonok visszatolnának a korábbi set point (testsúly-beállítási pont) köré.
Elhízásban a paradoxon az, hogy a leptinszint gyakran magas, de az agy úgy reagál, mintha alacsony lenne — ezt hívjuk leptinrezisztenciának. Gyulladás, genetika és krónikus túltápláltság tompíthatják a jelet. A hipotalamusz így úgy viselkedik, mintha alulraktározott lennél, és makacs éhséggel, csökkent spontán aktivitással védi a magasabb testsúlyt.
A GLP‑1‑alapú terápiák és az életmódbeli változtatások nem közvetlenül „javítják meg” a leptint, de az energia‑bevitel csökkentésével és az inzulinrezisztencia javításával lassan olyan környezetet teremthetnek, amelyben a leptinre adott válasz is normalizálódhat. A cél nem a nulla leptin, hanem egy olyan agy, amely újra érdemben reagál rá.
Miért számít?
Ha érted a leptint, a fogyás utáni visszahízás kevésbé tűnik személyes kudarcnak, és inkább egy előrejelezhető hormonális válasznak egy érzékelt hiányra.
Zárómondat
A leptin a zsírszövet sajtósa — ha az agy nem veszi fel a hívását, sosem érkezik meg az üzenet, hogy „jól vagyunk”, és az étvágy tovább harcol az elveszett kilókért.