NEAT — A kalória, amit csak azzal égetsz, hogy éled az életed
Az a háttérben futó mocorgás, járkálás és „csak lesétálom” attitűd, ami eldönti, hogy a tested megőrzi-e a komfort-súlyát vagy tényleg lefelé mozdul.
A NEAT (non-exercise activity thermogenesis) az a hőtermelés, amit minden olyan mozgással érsz el, ami nem edzés, nem alvás és nem az alap életfunkciók. A lépcső, amit a lift helyett választasz; a járkálás telefonálás közben; az, hogy felállsz az íróasztaltól; a feszengés, hadonászás, „csak elsétálok odáig” — mind NEAT.
Ha a napi energialeadásod egy torta, a NEAT meglepően nagy szelet lehet. Két azonos testsúlyú, hasonlóan edző ember között akár több száz kalória különbséget is okozhat csak az, hogy az egyik „csak úgy” sokat mozog a nap során, a másik pedig szó szerint belesüpped a székébe.
A trükk az, hogy a NEAT nem pusztán személyiség vagy „akaraterő” kérdése. Erősen szabályozza az agy, főleg a testsúlyt őrző hipotalamusz és jutalmazó körök, például a mesolimbikus-jutalmazás rendszere. Ha a tested energiahiányt észlel — csökkenő leptin, változó inzulin, erősödő éhséghormonok, mint a ghrelin — gyakran visszavesz a NEAT-ból. Fáradtabbnak érzed magad, kevesebb a kedved mozogni, lelassul a természetes mocorgás. Ez az adaptív-termogenezis egyik karja.
A GLP‑1 agonisták (mint a semaglutid vagy a tirzepatid) NEAT-re is hatnak, ha nem is közvetlenül. Az ételzaj csökkentésével és az étvágy mérséklésével könnyebb lehet aktívabb életet tartani, vagy legalább nem zuhan akkorát a NEAT fogyás közben. De ha az agyad még mindig a régi set-point körül érzi „otthonosan” a testsúlyt, idővel így is elkezdheti lejjebb csavarni a spontán mozgást, csak hogy oda tereljen vissza.
Amikor bőséges az energia, és a rendszer „biztonságban” érzi magát, a NEAT gyakran magától kúszik felfelé: többet állsz, többet sétálsz, gyakrabban mondod, hogy „megoldom gyalog”. Ezt nem excelben döntöd el; az idegrendszer millió apró mozzanatban hangolja a mozgást, hogy az energia-egyensúly egy neki tetsző sávban maradjon.
Miért számít?
A NEAT az egyik oka annak, hogy a „egyél napi 500 kalóriával kevesebbet és mindig ugyanannyit fogsz fogyni” típusú ígéretek a valóságban ritkán jönnek be. A test a másik oldalon „elvesz” kalóriákat: lejjebb viszi a spontán mozgást. Ha a NEAT-ra úgy tekintesz, mint hormonok és agyi körök által hangolt kapcsolóra — nem mint jellembeli hibára — a platók és a visszahízás sokkal érthetőbbek, és kevésbé szégyen-telítettek.
Gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a hosszú távú testsúlyváltozás kevésbé a kőkemény edzésekről, és sokkal inkább egy „mozogni hívó” életmódról szól: sétálós megbeszélések, felállás két feladat között, olyan környezetek, ahol természetesebb mozgásban lenni. A gyógyszerek segíthetnek az étvágy oldalán, de a NEAT életben tartása része annak, hogy egy új súlyt meg is tudj védeni.
Zárómondat
A NEAT olyan, mint az anyagcseréd háttérzenei sávja — nem mindig figyelsz rá, de amikor lehalkul, az energiamérleg is vele együtt esik vissza.