Orexin — Az ébrenlét finomhangolója
Az a kémiai hálózat, amely nem engedi, hogy napközben folyamatosan elszenderedj — és amelyet egyes modern altatók célzottan fékeznek.
Az orexin (más néven hipokretin) egy agyi jelátvivő rendszer, amely a hipotalamuszból indul és széles hálózatot képez. Feladata, hogy stabil, tartós ébrenlétet tartson fenn: ne csak egy rövid koffein-löket legyen, hanem egy egész napon át kitartó „most ébren vagyunk” háttérjel.
Ha az orexin-rendszer hiányzik vagy sérült — például narkolepsziában —, az agy nehezen tartja fent az ébrenlétet: hirtelen alvásrohamok, nappali elbóbiskolások jelennek meg. Ha viszont célzottan gátoljuk az orexint este, az agy könnyebben engedi el a nappali „tartsd ébren” jelet, és átbillenhet alvásba. Erre épülnek egyes újabb altatók, az orexinreceptor-antagonisták.
Az orexin kapcsolódik a cirkadián ritmushoz, az energiaháztartáshoz, sőt az étvágyhoz is: jelzi, hogy „jár még az agynak ébrenlét”, ha van elég energia és izgalom a rendszerben. Ezért érzed magad nappal fókuszáltabbnak, ha körülötted történik valami, és ezért olyan könyörtelen az álmosság monoton, ingermentes környezetben.
Fontos: az orexinre ható gyógyszerek nem helyettesítik az alvásbarát szokásokat. Lehet, hogy lejjebb húzzák az ébrenléti jelet, de ha a stresszrendszer, a Process C vagy a alvási apnoe továbbra is szétveri az alvásod, önmagukban nem oldanak meg mindent.
Miért számít?
Az orexin megmutatja, hogy az ébrenlét–alvás váltás nem sima on/off kapcsoló — hanem egy finoman hangolt hálózat, amelyet ma már gyógyszerekkel is meg lehet billenteni, jó és rossz irányba is.
Zárómondat
Az orexin olyan, mint egy jó műsorvezető: ha bezárja a nappali show-t időben, a közönség nyugodtan hazamehet aludni — ha túl sokáig pörög, az egész nap, este és éjszaka összefolyik.