Szenzitizáció — Amikor a jelek egyre hangosabbak
Olyan idegrendszeri „túl‑tanulás”, ahol egy rendszer ismétlésre nem fárad, hanem túlreagál.
A szenzitizáció a dopaminrendszerben azt jelenti, hogy ismételt, nagy dopaminlöketek (pl. drog, szerencsejáték, bizonyos viselkedések) hatására az érintett áramkörök érzékenyebbé válnak. Függőségben ez különösen a „akarom” (ösztönző) rendszert érinti: a kapcsolódó jelek a mesolimbic-reward pályákon egyre nagyobb, gyorsabb választ váltanak ki.
Ez különbözik a toleranciától. A tolerancia azt jelenti, hogy ugyanahhoz a hatáshoz több szer kell (a „tetszik” oldal gyengül). A szenzitizáció azt, hogy a jelhez kötött akarást felerősítetted (az „akarom” oldal növekszik). Tragikus kombináció: egyre jobban akarod, miközben egyre kevésbé élvezed.
A szenzitizáció magyarázza, miért történhet visszaesés hosszú józan időszak után is: az idegrendszer „akarom” körei nem nulláztak le teljesen, így egy régi jel — utcának látványa, illat, dal — aránytalanul erős késztetést indíthat, függetlenül attól, mit gondolsz róla tudatosan.
Miért számít?
Ha szenzitizációként látod a jel‑vezérelt sóvárgást, nem kell úgy értelmezned, hogy „biztos mégis imádom” — inkább úgy, hogy a „ez fontos volt egyszer” áramkör túl jó jegyzeteket vezetett.
Zárómondat
A szenzitizáció az agy „túl jól jegyeztem meg, hogy ez számított” üzemmódja — az üzenet akkor is hangos, ha a tartalma már árt.