Amylin — Az inzulin csendes szárnysegéde
Az a hormon, amely az inzulin mellett dolgozik a vércukor finomhangolásán — amíg a stressz és a túltermelés mérgezővé nem teszi.
Minden egyes β-sejt belsejében, közvetlenül az inzulin mellett lakik egy másik hormon: az amylin. Kevésbé ismert, de legalább ilyen fontos. Valahányszor inzulin szabadul fel, az amylin is vele tart — lassítja a gyomorürülést, tompítja az étvágyat, és kisimítja a vércukor-emelkedés görbéjét. Ez a test beépített tempó-szabályzója.
Egészséges egyensúlyban az inzulin úgy csökkenti a glükózt, hogy ajtókat nyit a sejtek felé, míg az amylin gondoskodik arról, hogy ne is érkezzen túl gyorsan túl sok cukor a vérbe. Együtt ritmust teremtenek — emelkedés, kisimulás, visszaállás.
De 2-es típusú cukorbetegségben, amikor a β-sejteket túlórára kényszerítjük, az amylin-termelés is az egekbe szökik. A feleslegben lévő molekulák elkezdenek összecsapzódni, ragacsos fehérjecsomókat — amyloidot — képeznek a hasnyálmirigyben. Ezek a csomók elzárják a tápanyagáramlást, túlhajtják az endoplazmatikus retikulumot, gyulladást indítanak — és lassan megfojtják azokat a sejteket, amelyek magukat az amylint termelik. Kegyetlen irónia: az inzulint segítő hormon a túlzásban a vesztévé válik.
Ez a folyamat kísértetiesen emlékeztet arra, ami Alzheimer-kórban történik, ahol hasonló fehérje-összecsapzódások károsítják az idegsejteket. Más szövet, ugyanaz a minta: túltermelés, hibásan összehajtott fehérjék, mérgező lerakódások. Ezért vizsgálják az amylint egyszerre cukorbetegség és neurodegeneratív betegségek felől — közös stressznyelvet beszél.
Szintetikus amylin-analógokat ma már klinikumban is használunk (például a pramlintide-ot) inzulinkezelés mellett. Ha jól adagolják őket, kisimítják az étkezés utáni glükózgörbét, csökkentik az étvágyat, és imitálják az inzulin–amylin duett természetes dinamikáját.
Miért számít?
Az amylin megmutatja, hogy a hormonok soha nem magukban dolgoznak. Az anyagcsere stabilitását a jelek közötti összhang tartja fenn — és a köztük kialakuló diszharmónia az, ami végül betegségben testesül meg.
Zárómondat
Minden reflektorfényben álló hormon mögött ott egy csendes társszereplő, aki a ritmust tartja — egészen addig, amíg a zene túl hangossá nem válik.