Coxsackie B — A vírus, ami beindíthatja a gyújtózsinórt
Gyakori fertőzés, amely néhány, genetikailag fogékony embernél összezavarhatja az immunrendszert, és a hasnyálmirigy felé fordíthatja a figyelmét.
Jó eséllyel már átestél valamilyen Coxsackie B fertőzésen — a legtöbben igen. Gyakran nem okoz többet egy torokfájásnál, láznál vagy kéz-láb-száj betegséghez hasonló kiütésnél gyerekkorban. Aztán elcsendesedik. Néhány balszerencsés, genetikailag fogékony embernél azonban hagyhat maga után valamit: zavart az immunrendszerben.
A vírus megfertőzheti a hasnyálmirigy sejtjeit, köztük az inzulint termelő β-sejteket is. Ilyenkor az immunrendszer rohamot indít, hogy kitakarítsa a fertőzést. A legtöbb embernél a harc békével zárul. Másoknál a T-sejtek továbbra is „fertőzöttnek” látják ezeket a sejteket, jóval azután is, hogy a vírus eltűnt. Mintha a szervezet nem tudná elfelejteni a csatát — baráti tűz, ami nem akar véget érni.
Kutatók Coxsackie B eredetű genetikai nyomokat találtak egyes, frissen diagnosztizált 1-es típusú diabéteszes betegek hasnyálmirigyében. A hipotézis egyszerre elegáns és szomorú: a vírus annyira hasonlít bizonyos β-sejtes fehérjékre, hogy az immunrendszer „összekeveri” őket — ezt hívjuk molekuláris mimikrinek. Ha ez a hasonlóság beég az immunmemóriába, a háború soha nem ér véget.
Coxsackie B elleni vakcinák fejlesztése már zajlik — nem azért, mert önmagában különösen halálos vírus, hanem mert megelőzve a fertőzést, talán megakadályozható az autoimmun dominó eldőlése a veszélyeztetett embereknél.
Miért számít?
A Coxsackie B emlékeztet arra, hogy még átmeneti fertőzések is évekig visszhangozhatnak. Elmossa a határt fertőzés és autoimmunitás között — megmutatva, hogyan írhat át egy egyszerű vírus egy egész életre szóló immun-szkriptet.
Zárómondat
Nem minden háború haraggal indul — van, amelyik félreértett hasonlósággal és egy vírussal, amely nem távozott elég csendben.