Diabéteszes ketoacidózis — Amikor a tartalék üzemanyag mérgezővé válik

Minden sejted glükózzal működik.
De inzulin nélkül ez az üzemanyag nem jut be — mintha tele lenne a tank, de zárva lenne a motor. A szervezet ilyenkor B tervre vált: zsírt éget el energiaként. Mérsékelten ez teljesen rendben van. 1-es típusú diabéteszben, ahol gyakorlatilag nincs inzulin, azonban a kapcsoló túl sokáig „maxon” marad. A zsírégetés kontroll nélkül pörög, és savas molekulák, a ketonok árasztják el a vért.

Eleinte a ketonok segítenek. Táplálják az agyat és az izmokat, amikor a cukor nem elérhető. Hamarosan azonban a szintjük elszáll. A vér elsavasodik, dehidratáció alakul ki, és a test gyorsan krízisbe csúszik. A légzés felgyorsul, a szervezet szén‑dioxidként próbálja „kilélegezni” a savakat. A lehelet gyümölcsös — „acetonos” — szagúvá válik, és zavarodottság jelentkezik, ahogy az agy próbál működni ebben a kémiai viharbe.

A DKA azért különösen veszélyes, mert a tested közben túlélni próbál. Nem „semmit tesz”; improvizál a lehetetlen helyzetben. Inzulin nélkül nincs fék a zsírbontáson. A máj ontja a ketonokat, a vese nem győzi őket kiválasztani, a vér pH-ja pedig meredeken zuhan.

A kezelés egyszerre látványos és logikus: folyadék a rehidratáláshoz, inzulin a rend helyreállításához, és elektrolitok a kilengések kiegyenlítésére. Néhány óra alatt a test megnyugszik. A cukor visszajut a sejtekbe, a ketonok szintje csökken, a légzés könnyebbé válik. Minden felépülő beteg a test rugalmasságának bizonyítéka.

A megelőzés kulcsa az oktatás. Az első jelek felismerése — hányinger, szomjúság, acetonos lehelet — élet és halál között tehet különbséget.

Miért számít?

A DKA megmutatja, milyen vékony a határ alkalmazkodás és katasztrófa között. Ez a test utolsó túlélési kísérlete a legfontosabb hormonja nélkül. Ha értjük, mi történik, a puszta félelem helyét éber figyelem veszi át — és ez életeket ment.

Zárómondat

A káosznak is megvan a logikája; DKA-ban a test kétségbeesett tartalék-terve csupán a parancsnokára vár, hogy hazavezesse.