Hiperinzulinémia — Amikor a test egyre hangosabban kiált: „Még több inzulint!”
A kompenzációs fázis, mielőtt a vércukor feltűnően emelkedni kezd.
Az inzulin feladata egyszerű: ajtókat nyit, hogy a glükóz bejusson a sejtekbe.
De mi történik, amikor ezek az ajtók elkezdenek „szorulni”? A hasnyálmirigy bepánikol. Több hormont küld, hangosabban kopogtat, erősebben jelez. Ez a hormonáradat a hiperinzulinémia: krónikusan magas inzulinszint a vérben.
Az elején ez tiszta kompenzáció. A sejtek egy kicsit megsüketülnek, a hasnyálmirigy ezért feljebb tekeri a hangerőt. Egy darabig működik is: a vércukor szinteken semmi különös nem látszik. Mikroszkóp alatt viszont gyűlik az ár. A magas inzulin a zsírt raktárban tartja, fokozza az éhségjelet, és finoman feljebb tolhatja a vérnyomást. A stabilitásra tervezett hormon lassan problémák sorát indítja be.
Sejtszinten a folyamatos inzulináradat receptor deszenzitizációt vált ki: a receptorok visszahúzódnak, a jel elmosódik, a gyulladás felfut. Zsír kezd lerakódni a májban és az izmokban, ami tovább táplálja az inzulinrezisztenciát. Ez a modern anyagcsere vezetékes példája annak, amikor egy rosszul szóló hangszórót nem javítasz meg, csak maximumra húzod a hangerőt — több zaj, rosszabb minőség.
A hétköznapi szokások mind rátesznek egy lapáttal. Gyakori nassolás, késő esti evés, tartós stressz, kevés alvás – mind azt jelentik, hogy az inzulinszint sosem esik igazán vissza. A hasnyálmirigy hűséges, de nem végtelen: egy ponton elfárad. Ez a csendes felvezetés a 2-es típusú diabétesz felé.
A rendezés kulcsa nem az éhezés, hanem a ritmus. Étkezések közötti szünetek, rendszeres mozgás, mély alvás – mind időt adnak az inzulinnak, hogy pihenjen. Amikor újra vannak csendes szakaszok, a sejtek érzékenysége fokozatosan visszatér, és a hormon suttogása is elég lesz.
Miért számít?
A hiperinzulinémia gyakran a „normális” vércukor mögé bújik. Ez a vihar előtti vihar — a test túlórázik, hogy elrejtse az anyagcsere-zajt. Ha itt kapod el, az inzulinrezisztencia még sokszor visszafordítható, mielőtt diagnózis lesz belőle.
Zárómondat
Gyakran a leghangosabb segélykiáltás a véredben épp az a hormon, amelyik mindent megtesz azért, hogy a felszínen nyugalomnak tűnjön.