LADA — Felnőttkori, lassan kibontakozó 1-es típus

A LADA (Latent Autoimmune Diabetes in Adults) tulajdonképpen felnőttkori, lassú 1‑es típusú diabétesz. Az immunrendszer itt is autoantitestekkel támadja a β‑sejteket, de a folyamat nem hetek‑hónapok, hanem évek alatt bontakozik ki. Kívülről gyakran 2‑es típusú diabétesznek néz ki — főleg ha enyhe túlsúly vagy inzulinrezisztencia is jelen van.

A kezdeti fázisban a vércukor csak enyhén emelkedett, a C‑peptid (saját inzulintermelés jelzője) még jó, és a kezelés gyakran metforminnal vagy más 2‑es típusra használt gyógyszerekkel indul. Közben a béta‑sejtek lassan fogynak; pár év múlva ezek a szerek már nem tartják egyben az anyagcserét, és egyre egyértelműbbé válik, hogy inzulinra van szükség.

LADA‑ban jellemzően kimutathatók autoantitestek (pl. GAD‑antitest, IA‑2), és a betegség lefolyása közelebb áll az 1‑es típushoz, mint a klasszikus 2‑eshez. A késleltetett felismerés azért gond, mert a béta‑sejteket fölöslegesen „égetjük ki” olyan kezelésekkel, amelyek az inzulinigényt fokozzák, ahelyett hogy időben kímélnénk őket inzulinpótlással.

A kulcs itt is a mintázat felismerése: normál vagy csak enyhén túlsúlyos felnőtt, viszonylag gyorsan romló glükóz‑kontroll, inzulinra való korai igény, pozitív autoantitestek — ez együtt LADA felé mutat. Nem azért fontos a címke, hogy „jobban hangozzon”, hanem hogy a terápiás stratégia a valós patofiziológiához igazodjon.

Miért számít?

A LADA azt mutatja, mennyire félrevezető lehet csak a kort vagy a testsúlyt nézni a diabétesz típusának megítélésénél. Ha időben felismerjük, kevesebb küzdelemmel, kiegyensúlyozottabban lehet inzulinra átállni — és nagyobb eséllyel óvhatók a megmaradt béta‑sejtek.

Zárómondat

Nem későn jött 2‑es típus, hanem lassan kibomló 1‑es — és ha egyszer így látod, a tested jelei is sokkal logikusabbnak tűnnek.