Lipotoxicitás — Amikor a zsír rossz helyre kerül
A zsír nem ellenség — csak amikor olyan sejtekben landol, akik erre sosem jelentkeztek.
A lipotoxicitás azt jelenti: a zsír mérgezővé válik, mert nem ott tárolódik, ahol kellene. Normál esetben a zsírszövet az a rugalmas raktár, amely felveszi és leadja a felesleget. Ha azonban ez a rendszer túlcsordul, a zsírsavak „átcsöpögnek” májba, izmokba, sőt a hasnyálmirigy β‑sejtjeibe.
Ezek a sejtek nem zsírraktárnak készültek. A bennük lerakódó trigliceridek és zsírsav‑származékok megzavarják a mitokondriumok működését, növelik az oxidatív stresszt, és beleszólnak az inzulinjelátvitel útvonalaiba. Izomban és májban ez inzulinrezisztenciát szül; a hasnyálmirigyben közvetlenül pusztítja a β‑sejteket.
A lipotoxicitás tipikus kísérője a zsírmáj, a viscerális (hasüregi) zsírfelhalmozódás és a metabolikus szindróma. A lényeg mégsem a „zsír mennyisége”, hanem a helye. A bőr alatti zsírréteg sokkal „ártatlanabb”, mint az a zsír, amely csendben elpártol a saját raktárából, és bekerül a májba, szívbe, hasnyálmirigybe.
A jó hír: a lipotoxicitás visszafordítható. Már mérsékelt, tartós testsúlycsökkentés és több mozgás is képes arra, hogy először ezeket az ektopikus zsírraktárakat ürítse ki — a máj és a hasnyálmirigy „fellélegzik”, az inzulinjel visszaerősödik, a sejt belső környezete rendezettebb lesz.
Miért számít?
A lipotoxicitás segít másképp ránézni a súlyról szóló narratívára. Nem arról szól, hogy „minden zsír rossz”, hanem arról, hogy mennyi jut olyan helyekre, ahol a sejteknek nem áll rendelkezésére megfelelő tárolókapacitás és védelmi mechanizmus.
Zárómondat
A zsír addig pusztán energiatartalék, amíg ott marad, ahova a biológia szánta — onnantól válik mérgezővé, hogy olyan sejtekre kényszeríted, akik sosem kértek belőle.