Neuropathia — Amikor az idegek túl sok cukrot látnak
Zsibbadás, égő érzés, „mintha harisnyában lennék” — az idegek biológiája, amikor évek óta rossz a vércukor-rendezés.
A neuropathia az idegek károsodása. Diabéteszben tipikusan a lábujjaktól induló, „zokni” vagy „kesztyű” mintázatú zsibbadás, égő fájdalom, érzéskiesés formájában jelenik meg. Nem egyik napról a másikra történik; évek lassú kémiai mikro‑sérülései állnak mögötte.
A tartósan magas vércukor glikáció révén módosítja az idegeket körülvevő fehérjéket, megvastagítja a kis kapillárisok falát, rontja az oxigénellátást. Közben oxidatív stressz és gyulladás is éri az idegrostokat és a támasztósejteket. Olyan ez, mintha a kábelek szigetelését lassan megkeményítené és megrepedeztetné a cukros, savas közeg.
A neuropathia nem „csak kellemetlen”: befolyásolja a járást, a testtartást, növeli a talpi fekélyek és fertőzések kockázatát, mert a fájdalomjel elnémul vagy torzul. Ugyanakkor az idegek plasztikusak — lassan, de képesek regenerálódni, ha a kémiai környezet javul.
Kulcs a tartósabb vércukor‑javulás, a dohányzás kerülése, vérnyomás és vérzsírok rendezése, B‑vitaminok és néha célzott idegfájdalom‑terápiák. A folyamat lassú: hónapok‑évek, nem hetek — de az idegrendszer hálás, ha végre nem cukros, gyulladt közegben kell dolgoznia.
Miért számít?
A neuropathia megmutatja, hogy a „csak egy kicsit magas” vércukor is hagy nyomot, ha évekig fennáll. Ugyanakkor azt is, hogy az idegrendszer nem adja fel könnyen — ha megkapja a tisztább környezetet, lassan, de elkezd visszabeszélni.
Zárómondat
Az idegek látszólag csendben dolgoznak — egészen addig, amíg túl sokáig kell rossz minőségű vérben úszniuk.