Oxidatív stressz — Amikor túl sok a szikra

Az oxidatív stressz az az állapot, amikor a szabad gyökök termelődése meghaladja az antioxidáns rendszerek kapacitását. A szabad gyökök olyan molekulák, amelyek párosítatlan elektronnal rendelkeznek — ezt valahonnan „el akarják lopni”, így fehérjékhez, zsírokhoz, DNS-hez kötődve apránként károsítják őket.

Normál esetben a szervezeted folyamatosan termel szabad gyököket (például a mitokondriumok energiatermelése során), és ugyanilyen természetes módon semlegesíti is őket enzimrendszerekkel és vitaminokkal. A gond ott kezdődik, amikor a szikraáram folyamatos: dohányzás, krónikus gyulladás, tartósan magas vércukor, UV, szennyezett levegő, alváshiány mind felerősítik a gyöktermelést, miközben a védelem kimerül.

Az oxidatív stressz így lassan módosítja az erek falát, a sejthártyákat, az idegrostok szigetelését, a hasnyálmirigy β‑sejtjeit. Összefügg ateroszklerózissal, neuropathiával, inzulinrezisztenciával, öregedéssel. Nem egyszeri robbanás, inkább állandó, apró tűzijáték, amelynek nyomait csak évek múlva látod igazán.

Az extra antioxidáns tabletták önmagukban ritkán oldják meg; a legnagyobb hatás az életmód „oxidációs profilján” van: kevesebb dohányzás, stabilabb vércukor, több zöldség‑gyümölcs, rendszeres mozgás, több alvás, kevesebb krónikus gyulladás. Ezek együtt azt jelentik: kevesebb szikra, több tűzoltó.

Miért számít?

Az oxidatív stressz megmutatja, miért érzed magad „öregebbnek”, mint ahány éves vagy, amikor tartósan túlterheled a rendszert. És azt is, hogy az apró, unalmas szokásváltások miért számítanak annyit — csendben kevesebb szikrát engednek a rendszerbe.

Zárómondat

A tested nem azt kéri, hogy soha ne legyen tűzijáték — csak azt, hogy ne legyen belőle folyamatos, egész napos lángoszlop.