Hasnyálmirigy — A test csendes karmestere
Egy szerv, két világ: emésztés és hormonok ugyanazon szövetben, folyamatos időzítés-kényszerben.
A hasnyálmirigy egyszerre exokrin és endokrin szerv. Exokrin részében emésztőenzimeket termel (amiláz, lipáz, proteázok), amelyeket a vékonybélbe juttat, hogy lebontsák az ételt. Endokrin szigeteiben — a Langerhans-szigetekben — hormonokat gyárt: inzulint, glukagont, szomatosztatint és társaikat.
Étkezéskor a hasnyálmirigynek két fronton kell jelen lennie: a bélbe enzimeket küld, hogy a falatok széteshessenek tápanyagokra, közben a vérbe inzulint, hogy a felszívódó glükóz ne maradjon tartósan magas. Két teljesen külön csőrendszer, mégis ugyanazon szerv időzítésére bízzuk őket.
Inzulinrezisztenciában és 2‑es típusú diabéteszben a hasnyálmirigy endokrin része túlórázik: fokozottan dolgoznak a β‑sejtek, hipertrofiálnak, végül egy részük elpusztul. Akut és krónikus hasnyálmirigy-gyulladás esetén az exokrin rész sérül, ami emésztési zavarokhoz, súlyvesztéshez vezethet.
A hasnyálmirigy jó példa arra, hogy mennyire kevés figyelmet kap egy szerv, amely csendben, naponta ezerszer teszi a dolgát — egészen addig, amíg egyszer csak nem. A vércukor, az emésztés, a hasi fájdalmak sokszor ugyanarra a szimfonikus zenekarra mutatnak: csak a karmestert halljuk utoljára.
Miért számít?
A hasnyálmirigy megmutatja, mennyire összeér emésztés és anyagcsere. Ha ezt a szervet kíméled — kevesebb alkohol, jobb étrend, kiegyensúlyozott vércukor —, az hatással lesz az energiaszintre, a súlyra és a hosszú távú kockázatokra is.
Zárómondat
A karmester ritkán kerül reflektorfénybe — de ha elnémul, a zenekar minden hangja hamisabb lesz.