TNF‑α — A gyulladás hangosbemondója
Citokin, amely egyszerre életmentő riasztás és krónikus háttérzaj forrása.
A TNF‑α (tumor necrosis factor alfa) egy erősen gyulladáskeltő citokin, amelyet főként makrofágok és más immunsejtek termelnek. Fertőzésnél segít az erek tágításában, az immunsejtek odairányításában, és a kórokozóval fertőzött sejtek elpusztításában.
Amikor viszont a TNF‑α szint krónikusan magas — például viscerális zsír, inzulinrezisztencia, zsírmáj vagy autoimmun betegségek esetén —, a folyamatos gyulladás szövetkárosodást, inzulinjelátvitel gátlást és fokozott érrendszeri rizikót okoz. A TNF‑α konkrétan belenyúl az IRS‑1 és más jelátviteli fehérjék foszforilációjába, rontva az inzulin válaszkészségét.
Bizonyos reumatológiai betegségekben (pl. rheumatoid arthritis) célzott TNF‑gátló gyógyszereket használnak, amelyek drámaian csökkenthetik a gyulladást és a tüneteket — ugyanakkor növelhetik bizonyos fertőzések rizikóját. Jó példa arra, hogy ez a citokin sem jó vagy rossz; az számít, milyen mennyiségben, mennyi ideig és milyen kontextusban van jelen.
Életmódszinten minden, ami csökkenti a krónikus gyulladást és a viscerális zsírt (mozgás, alvás, étrend, stresszkezelés), közvetve a TNF‑α háttérzaját is lehalkítja — még ha ezt a laborban nem is méred nap mint nap.
Miért számít?
A TNF‑α jól mutatja, hogy a „gyulladás” nem egy abstrakt rossz dolog, hanem konkrét molekulák konkrét jelei. Ha ezeket érted, jobban látod, miért hat egy rendszeres séta vagy pár kiló mínusz mélyebben a gyulladásra, mint bármely magában szedett csodatabletta.
Zárómondat
A TNF‑α lehet életmentő tűzjelző — vagy állandó, idegőrlő csörgés. A te döntésed, milyen gyakran kell megszólalnia.